Mit kaptunk a felmenőinktől? Íme, egy gyakorlat
Ha szeretnénk tudni, honnan jöttünk, milyen értékeket hagytak ránk idősebb családtagjaink.
#transzgenerációs hatások
Hogyan örököljük azokat a traumákat, amiket nem mi éltünk át?
A szülők feldolgozatlan traumáinak örökölt érzései esetenként fantomként, a kimondatlan és kimondhatatlan dolgok szellemeiként élnek tovább az érintett gyerekekben. Részlet Galit Atlas Érzelmi örökség című könyvéből.
Orvos-Tóth Noémi: Több generációra lenne szükség ahhoz, hogy egy emberarcú társadalmat tudjunk felépíteni
Interjút adott a klinikai szakpszichológus új könyve megjelenésének apropóján, amelyben többek között arról is beszélt, hogyan is értelmezi a „szabad akaratot”, és hogy miért fontos, hogy egy gyermek önmagáért, és ne konkrét céllal jöjjön a világra.
Dragomán György: Apámtól tanultam írni, még akkor is, ha nem tőle tanultam
Amikor hivatást választunk – legyen szó ezúttal a művészetről –, örök kérdés, mennyiben követjük a felmenők lépteit. Lehet, hogy első pillantásra a választásunk hasonlónak tűnik, de kiderülhet, hogy mégis másfelé visz az utunk.
Tisza Kata: A múlt bábjai vagyunk csupán?
Meddig vagy a saját nagymamád, vagy az apád? Meddig van ereje a múltnak, és honnan tud gyengülni, változni ez az erő?
Mundruczó Kornél: Ne mondják meg, kik vagyunk, hadd fedezhessük fel magunkat mi
Örökül kapott traumák és azok feldolgozásai állnak a középpontban a Mundruczó Kornél–Wéber Kata-szerzőpáros Evolúció című filmjében, amely a Cannes-ba visszatérő alkotók innovatív munkáinak helyet adó Premier szekcióban vasárnap mutatkozott be.
Feldmár András: Mindannyian csak kísértetek vagyunk
Hogyan lépnek kapcsolatba egymással a generációk? Kiteljesedik-e az álmom a fiamban? Mikor kezdődött a történetem? Feldmár András és Büky Dorottya tévelygőknek szóló párbeszéde ezúttal a kísértetek birodalmába vezet.
Hasonlítsuk össze, mit hagytak ránk a felmenőink
Minden családnak más az értékrendje, hitvallása, története.
Jobb sorsot akarunk, mint az őseink? Javíthatunk az életregényünkön
Tudjunk meg minél többet a felmenőinkről, próbáljuk megérteni az életútjukat, hogy ne egy hiányokkal teli családtörténetet adjunk tovább, hanem egy élő, gazdag szövetet, ami által a személyes történetünk is gazdagabbá válik – hangzott el a legutóbbi virtuális HVG Extra Pszichológia Szalon estjén június 8-án, amelynek témája a transzgenerációs hatás volt.
Az őseink szenvedése bennünk is tovább élhet
„Semmi nincs lelkileg erőteljesebb hatással a gyermekre, mint a szülők meg nem élt élete” – idézi Carl Gustav Jung tanulságos mondatát a Transzgenerációs történetek – Örökül kapott traumák és feldolgozásuk című kötet, amely különböző terápiás utak mentén vezeti végig az olvasókat azon a kérdésen, miért feltétlenül szükséges szembesülnünk felmenőink sokszor ismeretlen, elhallgatott múltjával annak érdekében, hogy kezünkbe vehessük a saját sorsunkat. Dr. Koltai Mária pszichiáterrel, kiképző pszichoterapeutával, a könyv elméleti bevezetőjének szerzőjével beszélgettünk.
Vajon engem is érint a transzgenerációs hatás?
Mostanában sokat hallani a transzgenerációs hatásról, sőt traumáról, és felmerülhet bennünk, hogy ez a jelenség milyen módon bukkanhat fel az ember életében.
A szabadság egyik formája: negatív mintáink újraírása
Egyszer mindannyian elhagyjuk a szülői házat, és gyermekkorunk élményei, a minket formáló, alapvető kapcsolataink befolyásolják a jelenünket. Szavainkkal lezárhatjuk a múltunkat, de a benne rejlő erő a felszín alatt megállíthatatlanul hömpölyög tovább. Egyáltalán nem mindegy, hogy mi szabályozzuk ezt az áramlást, vagy az irányít minket.
Ön is valamelyik ősének sorsát éli? Kezdje el a saját életét!
A személyiségfejlesztés sok lépése közül a három legfontosabbat mutatja be L. Stipkovits Erika szakpszichológus cikksorozatában. A harmadik, utolsó rész a transzgenerációs, azaz a generációkon átívelő hatások meghatározó szerepéről szól.
1